Tisztesség

Mondja Bakter úr, maga mégiscsak egy világlátott ember, mér van az, hogy az útkaparó is szedte a sátorfáját, hogy máshol próbáljon szerencsét?

Hej, Bendegúz fiam, mostanság roppant nehéz idők járnak, beütött a nagy gazdasági világválság!

Hát az meg mi a ménkű? Mivel keseríti a magunk fajta, jó szándékú emberek életét?

Hát leginkább azzal, hogy mint az útkaparónak, sokaknak elfogy a munkája. Aztán mehetnek közmunkában az árokpartra gyűjtögetni. Ami egy darabig nem is baj, de ha má’ mindent összeszedtek, azt nem tudom, hogy azután mivel fogják múlatni az időt. Főleg, ha az a feladat, hogy Hagyárosböröndről kell idejönni az Alföldre, a kincstári sorompót rángatni.

De hát a múlt tavaszon azt ígérte az ország szekerének a nagy kormányosa, hogy újabb 1 millió embernek ad a kezébe kenyeret.

Mondani mondta, csak még azt nem találta ki hogyan. Pedig ha az elmúlt 8 évben, annyi tojást tojtak volna a tyúkok, ahányszor kinyilatkozta, hogy már a markában a megoldás kulcsa, akkor nem győztünk volna rántottát zabálni.

Hát akkor vajon, mér nem vezeti elő azt a fene nagy megoldást?

Bonyolult dolog ez fiam! Menet közben megváltozott a haditerv, és az adósság lett a fő ellenség.

És ezt eddig nem tudták?

Tudni tudták, csak nem sejtették. Valóban nehéz helyzetben kapaszkodtak bele a kormány rúdjába, de azért olyan ez, hogy amikor bemész a pékhez, ott sem azt kérdezed, hogy volt-e tegnap kenyér. Egy ideig lehet visszafelé kacsingatni, de attól egy tapodtat sem leszünk előrébb.

Ez azt jelenti, hogy rövidesen meg kell becsülni a tegnapi szarvasbogarat is a levesben? Aztán ha már ilyen bakafántos a világ dolgain eligazodni, akkor mégis hogyan lehetne kivezetni a kátyúból azt a szekeret?

Leginkább egy hozzáértő emberre lenne szükség.

Aztán nem lehetne valahonnan egy ilyet keríteni?

Hát, ami most folyik, ahhoz nem igen akaródzik a nevét adni senkinek. Aki meg végül mégis bevállalta, fordítva olvasta ki a tankönyvekből a tudományt. A szándéka az kétségtelen, de éppen olyan, mint Te, hogy mire a végére ér, az mindig rosszá válik.

De mér mondja ezt a bakter úr?

Azért, mert ha nem a saját álomvilágában élne, akkor olyan megoldásra törekedne, ami nem csak ideig-óráig fedné el a problémákat. Ha most azt mondanám neked, hogy nincs elég pénzem a béredre, akkor azt szeretnéd, ha a különbözetet kilopom a jegypénztárból, és élünk tovább úgy, mintha mi se történt volna, aztán egyszer majd csak szétzavarnak bennünket, vagy meghúzzuk a nadrágszíjat és beosztjuk azt, ami van, de maradhatsz itt a bakterháznál?

Ha már így lehet választani, inkább maradnék itt a ház körül. Ha ezen múlik, megbarátkozom én akár a Banyával is. De arra csak kíváncsi lennék, hogy ebben a fene nagy pácban mégis mit csinál ez a Kincstárnok Gyurka?

A Nemzeti Együttműködést hajszolja. Csak attól tartok, hogy úgy jár majd mint Simon bá' azon a különös éjszakán a tavon. Áll a csónak szélén és amikor elérkezik az igazság pillanata, egyre csak azt hajtogatja: Tudok úszni, csak most nem jut az eszembe…

A magyarországi cukrászdák térképen történő megjelenítésével alapvetően két célt szeretnénk elérni. Az egyik, hogy a „sütemények szentélyébe” betérő édesszájúaknak legyen egy fóruma, ahol értékelhetik a cukrászdákat, és a tapasztalataikat megoszthatják a közzel. Másfelől éppen ezen minősítések alapján kialakul a cukrászdák között egyfajta értéksorrend, ami a jövőbeni látogatók számára, a más városokba tett kirándulásaik során útmutatóként szolgálhat. Ezért kérjük az olvasóinkat, hogy segítsék a véleményük megírásával a cukrászdába járókat, hogy megismerhessék azokat a helyeket, ahova érdemes betérniük.

Magyarország Cukrászdái nagyobb térképen való megjelenítés

Rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be a nyugdíjvédelem szabadságharcosa, hogy rövidesen zárdába vonul. Az elhatározását azzal indokolta, hogy a megbízása ideje alatt már annyiszor hagyták el hazugságok az ajka kerítését a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában, hogy azt csak a hosszú időre önmagára rótt penitenciával tudja levezekelni. Lássuk a bűnei lajstromát:

Eltőzsdézték az emberek pénzét. Akkor miért nem tartják az emberek olyan alapokban a pénzt, amelyek állampapírokba fektetnek be?

A magánpénztárak rosszul működnek. Akkor hogyan lehetséges az, hogy a tagok 81 % reálhozammal (a gyengébbek kedvéért infláció feletti hozammal) rendelkezik?

Magasak a pénztárak működési költségei. Akkor miért nem hoznak olyan szabályokat, melyekkel ezeket a költségeket maximálják? Egyébként ezt már megtette az előző kormány.

Belekényszerítették az embereket a nyugdíjpénztárakba. Akkor miért nem hoznak olyan szabályozást, mely szerint nem kötelező belépni?

Külföldi befektetők kezére játszották a magyar emberek vagyonát. Akkor miért nem az a szabály, hogy csak magyar tulajdonú pénztárakba lehet belépni?

Az állam hitelt kényszerül felvenni a magánpénztárakba befizetett, és így az állami felosztó-kirovó rendszerből kiesett pénzek pótlására. Ez igaz. De engedtessék megkérdeznem, hogy ezek költségeit ki a bánat fizeti meg? Az adófizetők. A bejelentett munkahelyen dolgozó, a fizetésüket nem zsebbe kapó emberek. Na most tessék figyelni: definíció szerint ezek az emberek a magánpénztári tagok! Persze, aki nem ilyen, annak a nyugdíjpénztár államosítása sem fáj. Ja, hogy megint a tisztességesek micsodájával verik a csalánt! És ennek sokan még tapsolnak is.

De hadd fűzzek néhány gondolatot én is a nyugdíj hisztihez:

Ha elfogadjuk, hogy a pénztárak nem működtek jól, akkor miért az a megoldás, hogy az én pénzemet veszik el? Mi köze a pénztár működésének az én vagyonomhoz?

Mennyire igazságos az, hogy én – a jelenlegi szabályok szerint – 65 éves koromig, több mint 40 éven át fizetem a nyugdíjjárulékot, és az államtól egyetlen fillér nyugdíjat sem fogok kapni, az pedig, aki megszerezte a minimális jogosultságot, de fél életében feketén dolgozott, az jogosult lesz állami nyugdíjra?

A most ellopott pénzt, egyszeri alkalommal részben államadósság törlesztésre, de nem kis részben folyó kiadásokra fordítják. Hogyan fog ettől megoldódni a nyugdíjrendszer problémája? Akik most olyan nagyon ujjonganak, miből fognak nyugdíjat kapni? Felérik-e ésszel, hogy ezzel a gyerekeikre tolták a problémát? Mit mondanak majd 20-30 múlva, amikor a srácok azt kérdezik: apa, ki ezért a felelős?

Felajánlok egy láda sört annak, aki ezekre a kérdésekre racionális, számokkal alátámasztott válaszokkal le tudja vezetni, hogy miért is jó nekünk a magánpénztárak felszámolása!

A reggeli kávéja kortyolgatása közben beleolvasott a sajtótól a Nemzeti Együttműködés rendszerében aznapra megrendelt, a helyes útra rámutató írásokba. Elégedetten nyugtázta, hogy ma is megbízhatóan szállították „az embereknek” az aktuális cirkuszukat. Ha már az ellenállásban eltöltött évek alatt folyamatosan hivatkozott kész tervek elenyésztek a ködben, nehogy véletlenül valakinek eszébe jusson rákérdezni, hogy mire ez a gatyázás, ha a kezünkben a megoldás. Egész éjjel nem tudott aludni. Igazából azóta kerüli az álom, mióta Angela az orrára koppintott a főnöknek, hogy maximum a gyerek nőheti ki a focicsukát, de nem a fülkeforradalmi kormány a költségvetés hiányának elengedésével a válságot. A döbbenet hozta a kis sámliját, és ettől kezdve ott tartózkodik az orcáján: mert hát akkor hogyan kerül be a gazdasági szakirodalomba a válság kezelésének, nevével fémjelzett „magyaros útja”? Kiadáscsökkentésben egyszer már a Nagy Kormányos szerint is világbajnokok voltunk, igaz akkor még Oszkónak köszöntek reggel a kormányőrök a bejáratnál. Mégis, mit lehet tenni, ha eddig nap, mint nap azt hirdettük, hogy a megszorítások nem vezetnek sehová? De álljon meg fáklyás menet: ki mondta,hogy valamit annak kell nevezni ami? Ugyan már, manapság ki engedhet meg magának ilyen erkölcsi magasságokat! Még hogy egyenes beszéd! A céltudatos ember nem törődik az ellenség akadékoskodásával. A karaván halad…

A magánnyugdíjpénztárak államosításával sikerült szemernyi lélegzetvételhez jutni, de ha ezt a békekölcsönt leszámítjuk, az idei évben 7 % felett lenne a költségvetés hiánya. Neki eddig nem szóltak, hogy háború van! Mi lesz akkor jövőre az adóssággal? Keresni kell ismét valakiket, akik látszanak, egyrészt itt már megvan a tapasztalat, másrészt a jövedelmüket okosban megoldókat az adórendszer keretei közé terelni túl macerás. Gondolkodni, tervezni kell, meg érteni hozzá, és hát a konkrétumok veszélyesek, mert számon kérhetőek. A felelősségvállalás pedig felesleges úri huncutság. A karaván halad…

Délelőtt a televízió stúdióban felbosszantották, mert véletlenül nem az elmúlt 8 év lemezt tették fel, hanem egy előre nem egyeztetett kérdést, nevezetesen hogy mi lesz a nagy elosztó rendszerekkel. Ez végképp felháborító! Hogy lehetnek még itt ilyen pozíciókban kíváncsi emberek? Ha nem figyelünk oda, a végén majd a munkahelyek számának növekedése iránt fognak érdeklődni. Úgy látszik ez a Philippe mióta a téren a 2 millió embert egyenként azonosította, a kisebb létszám gatyába rázásával nem boldogul. Mindenesetre szólt a számok barátjának, hogy írassa le százszor ezzel az értetlen emberrel az együttműködési nyilatkozatot. A karaván halad…

Hosszú idő után először ezen az éjszakán aludt egy keveset, amint lehunyta a szemeit mindjárt jöttek is sorban az álomképek. Abban a felcsúti házban volt, ahol már korábban is járt. Egy joviális külsejű férfi fogadta a kapuban pogácsával és pálinkával. Különösen az utóbbi esett jól, egy pillanatra elfeledtette vele, hogy tulajdonképpen miért is van itt. De akárhogy igyekezett kibújni, végül nem tudta megkerülni a kérdést: akkor most mi is a konkrét haditerv az adósság elleni küzdelmünkben? Ebben a pillanatban eszmélt fel. Fürdött a verejtékében, és a pulzusa is meglehetősen magasra szökött. Csak azt nem értette, hogy miért van kint az udvaron és vonyít bele az éjszakába. Később tudatosult benne, hogy a karaván valóban halad a maga útján, csak ő maradt le róla végérvényesen. Pedig már majdnem elkészültek azok a nagy tervek.

Az eredeti bejegyzés az Emberi tisztesség blogon.

Hurrá Apa! A bank mezőre léptem, 5 % kamatot kapok. Hadd számoljam ki én!

Rendben kisfiam. Lássuk, mennyire figyeltél a suliban, amikor a százalékszámítást tanultátok.

Van 100 ezer forintom, akkor most még 5 ezret kapok hozzá.

Nagyon ügyes vagy, valóban megértetted, amit a tanító néni mondott.

De mi értelme ennek a mezőnek?

Tudod, amikor beteszed a pénzed a bankba, akkor az kamatot fizet neked azért, mert használja. Ha ez a kamat 5 %, akkor 1 év múlva a 100 ezer forintodra valóban még 5 ezret kapsz, mint a játékban. Ezt nevezik hozamnak.

És mit jelent a reálhozam, amiről annyit beszélnek mostanában a televízióban?

Tudod a közben eltelt év alatt a pénzed vásárló ereje is romlik, mert az árak a boltban emelkedtek. A 100 ezer forintodért 1 év múlva kevesebb csokit adnának. Ezt nevezik inflációnak. Ha az infláció 4 %, akkor most 104 ezer forintért kapnál ugyanannyit, mint az egy évvel ezelőtti 100 ezer forintodért. Ha viszont neked az előbbiek szerint 105 ezer forint áll a rendelkezésedre, akkor 1000 forinttal többet költhetsz el, ez a reálhozam. Nem csak az értékét őrizte meg a pénzed, hanem további 1000 forintot is teremtett neked. Ha csak annyi kamatot kaptál volna, mint amennyi az infláció volt, akkor a reálhozamod 0.

Jaj, ha 0, akkor elveszett a pénzem?

Nem. Az alaptőkéd, sőt valamennyi hozamod is megmarad, csak annyit ér, amennyit a befektetés indításakor ért. De amikor a reálhozamod a nullánál nagyobb szám, akkor a pénzed vásárlóerőben is gyarapodott. Ha nullánál kisebb, akkor pedig csökkent a vásárlóereje, de attól még megvan.

De akkor miért mondja a szőke néni, hogy eltőzsdézték az emberek pénzét?

Tudod, őt ezért fizetik. Elvették az emberek pénzét, és ezt úgy kell beállítani, hogy megmentették a gonosz pénzintézetek karmaiból. Ő személyesen vállalt felelősséget, hogy az emberek az államtól mindenképpen kapni fognak nyugdíjat.

De hát hogyan garantálhatta ezt?

Ő azt is vállalta volna, hogy kútba ugrik, ha ez a feladat. 20 év múlva nem lennék a helyében, amikor majd az akkori szabályok szerint mennek nyugdíjba a most a pénzüket az államnak ajándékozó emberek.

Miért adták vissza, ha a tőkéjük és valamennyi hozamuk is megvan?

Mert megzsarolták őket. Azt mondták, aki nem adja oda az állam bácsinak a pénzt, nem fog nyugdíjat kapni, csak a magánszámlájára fizetett járulékokból. Pedig amit levonnak tőle, annak a 75 %-át eddig is az államnak fizette.

Apa, lehet olyat, hogy a befizetéseidért nem kapsz semmit?

Még nem dőlt el, de ha igen, akkor ebben az országban ránk nincs szükség.

Miért mondod ezt?

Azért drágám, mert a magánpénztárak azoknak voltak jók, akik tisztességesen akarnak élni. Nem feketén dolgozni, és nem zsebbe kapni a fizetést. A többieknek persze, hogy nem jó, mert ami nem látszik, az után nincsen befizetés az egyéni számlára. Szoktak bennünket azzal vádolni, hogy miattunk hitelt kell felvennie az államnak, hogy a számára kieső befizetéseinkből kipótolja a mama nyugdíját. Ez igaz, csak azt felejtik el mindig hozzátenni, hogy a hitel költségeit is a tisztességes adófizetők állják, ahogy az előbb mondtam, ezek pedig a magánpénztári tagok. Tehát mi most is megfizetjük ezeket a költségeket, csak majd 20 év múlva neked segítünk. Mert neked már nem kell annyi járulékot befizetned a nyugdíjamhoz, mert én csak a nekem járó nyugdíj 75 %-át fogom kapni.

De akkor most rám pakolták ezt a terhet!

Igen kisfiam, valójában a Te jövőd a tét.

Az eredeti bejegyzés az Emberi Tisztesség blogon.

 A szőke nő nyugdíjvédelmi kormánybiztosnak jelentkezik, melyhez kapcsolódóan néhány kérdéssel tesztelik a hozzáértését.

Hogyan működik a magánnyugdíjpénztári rendszer?

Azok az élhetetlenek, akik bejelentett munkahelyen dolgoznak, és annyira ostobák, hogy nem okosba kapják a fizetésüket, a nyugdíjjárulékuk negyedét saját számlájukra fizetik be. Amikor nyugdíjba vonulnak, azt hiszik, hogy majd ezeket a befizetéseket a hozamaikkal együtt kaphatják vissza. Mivel az államnak csak a járulékaik háromnegyedét fizették, ezért majd a szabályok szerint nekik járó állami nyugdíjnak is csak a háromnegyedét fogják kapni. Ha megkapom az állást, még azt sem.

Nem gondolja, hogy igazságtalan az, hogy aki egész életében összesen 20 évet volt bejelentve, akkor is minimálbéren, az kap az államtól nyugdíjat, aki pedig 40 éven át teljesen szabályosan járt el, és a valós jövedelme után fizette a járulékokat, semmit sem fog kapni?

Ez a nép akarata. Aki ezt megkérdőjelezi, az kiírja magát a nemzeti együttműködésből.

De a törvény szerint a magánnyugdíjpénztárban lévő pénzek a tagok vagyonát képezik?

Majd megváltoztatjuk a törvényeket, visszamenőlegesen. A magántulajdon a nemzeti együttműködés rendszerében úri huncutság.

A magánpénztári tagok befizetéseit kik kezelik?

A tőzsdecápák, akiktől meg kell védenünk az emberek nyugdíját.

És akinek állampapírokat tartalmazó portfólióban van a pénze?

Az a mai időkben egy kockázatos befektetés, inkább tegye bankbetétbe, abból majd a kamatadóval is támogathatja az államot.

Ön rendelkezik részvényekkel, illetve egyéb befektetésekkel?

Természetesen, MOL és Lockheed papírok, illetve CIG Pannónia biztosítások vannak a portfóliómban.

És ezeket kire bízta?

Hát olyanokra, akik megbízhatóak és értenek hozzá.

Mi a véleménye arról, hogy a magánpénztári tagok 81 %-a inflációt meghaladó hozammal rendelkezik?

Ez nem vigasz azoknak, akiknek csak a szomszédja érte el ezt az eredményt. Hova is lennénk, ha csak kétharmadot meghaladó számú embernek lenne jó! Mi lesz a többiek jogaival?

Nem gondolja, hogy az emberek nyugdíjának a megvédéséhez elegendő lenne lehetővé tenni a visszalépést azoknak, akik úgy érzik nem jártak jól?

Ez milyen kérdés, így feltenni nem helyes. Majd oda jutunk, hogy mindenki a saját feje után megy, és esetleg komolyan veszi a nyugdíjával kapcsolatban az öngondoskodást.

A jelenlegi állami nyugdíjrendszerben hogyan lehet kezelni az egyéni befizetéseket?

Majd felírjuk a kéménybe füsttel. Mivel mindenki a nyugdíjazásakor érvényes szabályok szerint kapja meg a járadékát, így teljesen mindegy, hogy most mit ígérünk.

A magánpénztári tagok állami rendszerből hiányzó befizetéseit hogyan pótolja a jelenlegi kifizetéseknél az állam?

Hitelt vesz fel a nyugdíjak finanszírozására.

És ennek a hitelnek kik állják a költségeit?

Az adófizetők.

Kik azok az adófizetők?

A szabályosan bejelentett munkahelyen dolgozók, akiknek látszik minden jövedelme.

Ezek nem pontosan azok, akik a magánnyugdíjpénztárakban is tagok?

Most hogy mondja. De hát ott van az ÁFA!

Akinek nincs kimutatható jövedelme, vajon miből vásárol?

Megoldja okosban.

Ha most úgy gondolja, hogy a magánpénztáraktól meg kell védeni a tagok nyugdíját, akkor korábban miért kardoskodott az egészségügyben a magánbiztosítók szerepvállalása mellett?

Akkor az volt a szükséges és helyes döntés, most ez. Ahogy az ember tapasztalatai gyarapodnak, úgy változik a véleménye is.

És milyen gyorsan képes adott ügyekben az elvárásokhoz igazítani a véleményét?

Már az iskolában is kiradíroztam a füzetem, ha a tanítónő letörölte a táblát.

Köszönjük, a meló a magáé.

A nemzetközi helyzet fokozódik. Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség. A fülkékben végbement forradalom kerékkötői nem akarják megérteni a nemzeti együttműködés rendszerét, ezért szükség van a megbízható elvtársakra a társadalom minden posztján.

Mit takar ez a nemzeti együttműködés?

Együttműködünk, aki velünk együtt akar.

És mi lesz az ideológiailag nem eléggé képzettekkel?

Különféle polgármesterek vannak a térségben, de egyvalamit senki sem enged meg magának, ha velem akar együttműködni, hogy a személyemet és munkámat gyakorlatilag kritizálja. Forrás oda megy ebben a térségben, amit én jóváhagyok. Amit én nem hagyok jóvá, oda nem megy forrás.

Akkor az együttműködés itt nem működhet?

Ezzel az írással meg ezekkel a dolgokkal ezeket a csapokat te elzártad magad előtt, ezt vedd tudomásul. Ilyen stílussal és mentalitással túlságosan sok mindenre ne számítsatok. Az élet nem habostorta.

De hát hogyan lesz így béke, szabadság és egyetértés?

A torkánál ragadtad meg a kérdést. A nemzeti együttműködés szellemvasútja, ez kell a dolgozóknak! A szavak tartalmát pedig hagyjuk a haldokló nyugat ópiumának.

És mi lesz ezek után?

Mi azt valljuk, hogy nem a szavak, sokkalta inkább a tettek beszélnek. Ez az új magyar narancs. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk. Jó együttműködést kívánunk!

Néhány együttműködésben eltöltött évvel később:

Nem baj! Nem baj! Visszasírnak még maguk engem!

Hát erre azért nem mernék megesküdni.

 Értelmező szótár a nemzeti együttműködés rendszeréhez kisökröknek

Amikor mi kordont bontunk, akkor az népnemzeti ellenállás, ha ti nyitjátok meg a tűzcsapot, szimpla dezertálás.

Amikor kivonulunk az ülésteremből, akkor az a hazugság elleni tiltakozás, ha a többiek nincsenek bent, akkor lógnak a munkahelyükről.

Amikor helyi lakosként lakhatási támogatást számolunk el, akkor az nekünk jár, ti pedig a piacon kérjetek számlát minden csomag retekről.

Amikor mi vásárolunk - hitelből - tőzsdén jegyzett részvényt, akkor az jól átgondolt befektetés, amikor a magánpénztárak tették, akkor eltapsolták a nyugdíjatokat.

Amikor módosítunk a nagy elosztó rendszereken, akkor az a „nem szokványos magyar út”, ha mások próbálták, akkor ez népnyúzó megszorítás, ami nem vezet sehova.

Amikor a rend fő őre 48 évesen nyugállományba vonult, csak élt a szabályok adta lehetőséggel, ha a korábbi kollégái is így tennének, akkor élősködnek a nemzet nyakán.

Amikor a mi kutyánk kölykét érint hátrányos egy szabályozás, akkor azt úgy módosítjuk, hogy rá ne vonatkozzon, ti pedig tetszettetek volna többen lenni.

Amikor nálunk az értékmérő az, hogy kinek mije van, akkor mindenki szánalmas, aki kevesebbet szerzett.

Amikor a Médiatanácsban kizárólag a mi embereink ülnek, akkor az egyensúly biztosított, mert "ők nem olyanok", ha ugyanezen szabályok alapján egyszer majd mások felügyelik a sajtószabadságot, akkor az mindjárt kommunista diktatúra.

Amikor népszavazást kezdeményeztünk, akkor a Haza nem lehetett ellenzékben, ha mások is élnének ezzel az eszközzel, akkor a nép nem elég érett a sorsának eldöntésére.

Amikor konzultációra hívjuk az embereket, akkor „hallgassuk meg egymást”, ha nektek van véleményetek, keressétek a bohócügyi államtitkárt.

Kelt, Balatonőszödön, a II. Viktoriánus korszak 2. évében

Kövér László házelnök úgy döntött a minap, hogy azon képviselők, akik az alkotmányozás idején nem vettek részt a parlamenti munkában, azok a távolmaradásuk idejére nem kaphatnak fizetést. Ez a lépés példaértékű lehet minden képviselő számára, abban az értelemben, hogy bizony ez is egy munkahely, ahonnan igazolatlanul hiányozni következmények nélkül nem lehet. Csak támogatni tudom, ha a képmutatás felől a szabályok betar(ta)tása felé történik elmozdulás.

De mennyire hiteles a szabályok őre szerepében egy olyan ember, aki a társaival együtt ugyan így kivonult az ülésekről, ha a politikai érdeke ezt kívánta? Vajon felvette-e ezen időszakokra is a fizetését? Akkor is sértette-e az erkölcsi érzékét a munka nélkül kapott járandóság?

Ez csak egy apró ügy a sok közül, de mindennél jobban jellemzi a jelenlegi kormány erkölcsi értékrendjét. Nem is kicsinyes bosszúról van itt szó, mint ahogy azt sokan hiszik, hanem arról az arroganciáról, ami azt sugározza: mi ezt is megtehetjük, mert felette állunk a szabályoknak. Azért nagyon szomorú ez, mert ezzel a viselkedéssel alapvetően jó intézkedéseket is teljesen hiteltelenítenek. Ezért azt javaslom a házelnök úrnak, hogy az általa kiadott intézkedéssel egyidejűleg járuljon szépen a kasszához, és fizesse be a köz javára az azon időszakra kapott juttatásait, melyeket az „elmúlt 8 évben” kivonulással töltött. Mert amíg ezt nem teszi, addig ő sem különb azoknál, akiken mostanában számon kéri a cselekedeteiket.

Az eredeti bejegyzés az Emberi Tisztesség blogon.

Kérem tisztelettel, én vagyok az a jogkövető állampolgár, aki a jövedelmét nem titkolja el, aki tisztességesen befizet minden adót és járulékot. Nincs szándékomban feketén dolgozni, nem akarom zsebbe kapni a fizetésem egy részét, és mindig betartom a játékszabályokat. Hát bizony a magánnyugdíjpénztár az ilyen embereknek való. Nem utasítom el a társadalmi szolidaritást, hiszen a járulékaim 75 %-át továbbra is az államnak fizetem, viszont ennek fejében majd csak a nekem járó nyugdíj 75 %-át fogom kapni. A magánszámlámon pedig a pénz a teljesítményem alapján gyarapszik: ha annak alapján, amit felmutattam magasabb a jövedelmem, akkor több kerül a számlámra is. Itt szokott jönni az érvelés, hogy a pénztárak eltőzsdézték a vagyont. Azt azért tudni kell, hogy aki ilyet mond, enyhén szólva is butaságokat beszél, azt azért nem tételezném fel, hogy direkt hazudik. A másik ilyen hajmeresztő állítás, amit egyes blogokon olvasok, hogy „ez a pénz, soha sem volt a mienk”. Hát akkor a törvény azon paragrafusát, hogyan értelmezzem, mely szerint „A pénztártag követelése - a tulajdonlás elve szerint - a pénztártag tulajdona”. Lehet azt mondani, a fehérre, hogy fekete, de attól az még fehér marad. Persze ahol a fejekben narancsköd van, ott könnyen beszürkül a világ.

Azt mondja most a kormány, hogy amennyiben maradok, akkor kiírom magam a társadalmi szolidaritás rendszeréből, magyarán a járulékaim 75 %-a után semmit nem fogok kapni. Azért azt még a bíróságon is meg fogom kérdezni, hogy lehet-e ilyet! Mert gondoljuk csak át, hogy ez valójában miről szól: én 40 éven keresztül fizetek az államnak nyugdíjjárulékot (legújabb nevén adót), és semmit nem kapok érte. Akit a minimál bér mellett zsebbe fizettek, vagy élete nagy részében feketén dolgozott (a kimutatások szerint kb. 3 milliónyian vannak), valamilyen ellátást kapni fog. Én semmilyet, pedig lehet, hogy közülük 10-20-50 ember járuléka együtt sem éri el az enyémet. Jól van-e ez így? Mire ösztönöz ez a rendszer: csalásra! Én ezután sem teszem, de meg kellene érteni végre, hogy a tisztességes polgárokat ezzel a lépéssel intézményesítetten szívatják.

Az államosítás mellett az szokott lenni a végső érv, hogy a magánnyugdíjpénztárakba befizetett tagdíjak pótlását az adókból kell megoldani. Ez igaz, de kicsit vigyük tovább ezt a gondolatmenetet is. Egyrészt amint azt az előzőekben leírtam, amikor nyugdíjba megyünk kevesebb nyugdíjat fogunk kapni az államtól, tehát akkor kevésbé fogjuk terhelni a nyugdíjrendszert, és ezzel a gyermekeinket, akik majd akkor fizetik a járulékokat. És még egyszer hangsúlyozom, mi fizetünk nyugdíjjárulékot, több millió honfitársunkkal ellentétben! Másrészt mivel az állami rendszer felosztó-kirovó a jelenlegi nyugdíjasok a mostani járulék befizetésekből kapják a nyugdíjukat. Gondoljuk csak át, hogy kik fizetik a járulékokat és azokat az adókat, amikből a nyugdíjakat kipótolják? Csak nem azok az emberek, akik tisztességesen adóznak? És bizony ez a halmaz pont az a halmaz, amelybe a magánnyugdíj pénztári tagok tartoznak. Mert aki zsebbe kapja a pénzt, az mivel is járul hozzá a nyugdíjakhoz és azok pótlásához? Tehát jelenleg is ugyanazok állják a cechet, akiket a kormány most kirabol!

Az pedig mindennek a teteje, hogy az államosított magánpénztári vagyon egy részét a költségvetés befoltozására használják. Tehát nem kizárólagosan adósságszolgálatra (ami legalább egy helyes cél), hanem folyó kiadásokra. Egyszerűen elköltik. Mondja már meg nekem valaki, hogy amikor ez a vagyon elfogy, akkor vajon miből fogják a költségvetés hiányát megoldani? Milyen intézkedések mutatnak ebbe az irányba?

Nagyon tetszik, az állami nyugdíjrendszerben történő egyéni számlavezetés felajánlása is. Ha a pénzt folyamatosan elköltik, akkor ez olyan mintha felírnánk a kéménybe füsttel. Hol lesz a tévedhetetlen Selmeczi Gabriella 20-30 év múlva, hogy garantálja a nyugdíjakat? Mennyi jár majd az akkori szabályok szerint? Gyanítom sokat fog akkoriban csuklani...

Ezek után úgy döntöttem, hogy maradok! Egyszer csak jön egy olyan kormány, amelyik megállítja ezt az őrületet, és a tisztességes állampolgárokat támogatja.

Az eredeti bejegyzés az Emberi Tisztesség blogon.

Orbán Viktor ünnepi beszéde a felelős kormányzásról.

Az eredeti bejegyzés az Emberi Tisztesség blogon.